Érdekes szó ez, hogy rivális. Ki kinek a riválisa? Mi kit tekintünk a saját riválisunknak? Mások riválisuknak tekintenek-e minket?
Úgy gondolom ez csak azon múlik mi hogy gondolkodunk, saját magunkról és mindenki másról. Sosem szabad magunkat másokhoz hasonlítani. Nincs két egyforma koreográfia és nincs két egyforma előadás sem.

Pénteken egy igazán különleges esemény részese lehettem, a Dubai Pole Fit versenyen vettem részt. Őszintén szólva elég hirtelen ötlet volt a nevezés. Épp hogy csak hazaérkeztem a német Pole Theatre versenyről Varga Esztertől jött az ötlet, hogy nevezzek a versenyre. Végül egy régebbi gyakorlatommal neveztem ami először egy sport VB-re készült el majd egy hazai art versenyen indultam az átalakított verzióval. Azt kell mondanom, így az év végére eléggé elfáradtam így maga a felkészülésem is kicsit döcögősen ment. Részben a fáradtság részben pedig az időbeosztás miatt. A másik legnehezebb dolog a karakterhez való hozzászokás volt. Az elmúlt versenyeken comedyben indultam ez pedig egy merőben más karakter, amit eleinte nehéz volt újra átélni.
A versenyre kedd éjjel utaztam, hogy a csütörtöki bemelegítésre kényelmesen érkezhessek. A verseny a Dubai Muscal Show keretein belül került megrendezésre. Hasonló fitnesz rendezvény mint itthon a FitAréna vagy FitBalance csak olyan dubaisan csillogósabb és jó párszor nagyobb rendezvény. A csütörtöki melegítésen teszteltem a rudakat, lepróbáltam a talaj részeket meg persze teszteltem a forgó rudat. Másnap kicsit sietve, de fél 1-re érkeztem a versenyre, hogy megnézzem Esztit, aki végül kategóriájában a 2. helyen végzett ezúton is nagyon gratulálok *-*
Smink, haj, átöltözés és már el is jött az ideje a melegítésnek. Elsőnek indultam a kategóriámban, mint mindig most is nagyon izgultam, de rendben volt minden. A videót visszanézve is elégedett voltam, amit elképzeltem, akartam azt sikerült teljesítenem. Bár úgy gondolom versenyzés szempontjából nem szerencsés elsőnek indulni, de így legalább nyugodtan nézhettem végig az utánam indulókat. Végül két orosz és egy Fülöp-szigeteki lány került a dobogóra.

Fantasztikus élmény volt kint lenni, belelátni a kinti sportéletbe kicsit és részese lenni a versenynek. Kihívás volt, mint mindig, fárasztó és kicsit túlterhelt időszak volt ez egy versenyfelkészüléshez, de örülök, hogy itt lehettem. Sok változáson ment a koreográfiám és én magam is az elmúlt két évben, jó érzés visszanézni, hogy mennyit fejlődtem és mennyi eltérés van a korábbi és a mostani verziók között. Egy verseny pedig ilyen 3 hely van a dobogón és nem egyszerű összemérni ennyi színes és változatos gyakorlatot. Gyakran apróságok is számítanak, egy csúszás egy rossz lépés már pontlevonást tud okozni vagy akár az indulás sorrendje vagy egy jól sikerült véletlen mozdulat pluszt adhat a koreográfiához.

Mindig az a legfontosabb hogy elégedetten jöjjek le a színpadról, tudva azt hogy kihoztam a koreográfiámból és saját magamból a legtöbbet. Úgy gondolom ez az ami igazán számít, JOBBNAK LENNI ÖNMAGUNKNÁL.
Az egyetlen rivális aki létezik mi magunk vagyunk. Akkor válunk saját magunk riválisává ha hajlandóak vagyunk fejlődni, előre lépni, megdolgozni a sikerünkért, örülni másokénak és megtanuljuk mindezt élvezni!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük