Közel egy éve terveztük, hogy szeretnénk kilátogatni Ausztráliába, nővéremmel, Vixivel. A Pole Theatre versenysorozat tulajdonosai Michelle Shimmy és Maddie Sparkle minden évben megrendezik rudas táborukat. Mivel idén ez pont januárra esett mikor Sydneyben nyár van és mi is könnyebben tudjuk magunk szabaddá tenni így úgy gondoltuk összekötjük kellemeset a hasznossal és úgy időzítjük az utazást, hogy a táborban is részt vehessünk. Bakancslistás dolog volt mindkettőnk számára hogy Ausztráliába utazzunk és így a táborral összekötve meg igazán nagyon vártuk, hogy végre útnak induljunk. Az utazás előtti hónapokat kemény gyakorlatilag pihenő nélküli munkával töltöttük, (nekem ősszel egymás után még két versenyem is volt,) de megérte a sok munka.
A tábor január 7-től kezdődött több különböző óratípussal és más-más trénerrel. Mi a két napos „Classique certificationon” vettünk részt.
Hétfőn indultunk Budapestről, közel két napos kiutazást követően szerdán délelőtt érkeztünk Sydneybe a szállásunkra, így a tábor előtt volt még két napunk várost nézni.
Körbe jártuk Sydney főbb nevezetességeit, megtapasztaltuk az ausztrálok hihetetlenül kedves segítőkész stílusát, no meg persze élveztük, hogy ha bár kicsit borongós is az idő nem kell télikabátban járkálnunk elég egy farmerdzseki.
A tábor a Pole Dance Academy stúdióiban került megrendezésre illetve persze a híres Bondi beachen is volt egy két nyújtós óra a hét folyamán.
A hétvégi rész a Pole Dance Acedemy Alexandriaban volt. A stúdiótól nem messze volt a szállásunk így reggel gyalog indultunk útra. Egy 20 perces séta után meg is érkeztünk. A stúdióban egyből maga Michelle Shimmy köszöntött minket. Gyors adminisztráció majd kis várakozás, amíg mindenki befutott és megérkezett. Ekkor Shimmy rám nézett majd a következő kérdést szegezte nekem: „Találkoztunk már valahol?” , „Igen, indultam a Pole Theatre World versenyen 2017-ben” , „Comedy-ben indultál ugye?”. Ez a két sor már azonnal feldobott pedig gyakorlatilag a tábor még el sem kezdődött. Nagyon jól esett, hogy így emlékszik rám elvégre a verseny több mint egy éve volt.
Mindkét nap 6-6 óra volt az órarend szerint elosztva elméletre, gyakorlatra és persze vegyesen hogy melyiket melyikkőjük tartotta. A tábort Shimmyvel kezdtük beszélgetéssel. A téma az igazán kiemelkedő, emlékezetes gyakorlat készítése volt, hogy mitől is lesz jó egy színpadi előadás. Rengeteg megerősítést kaptunk a beszélgetés során, de volt olyan is, amire mi még eddig sosem gondoltunk és érdemes figyelembe venni. Folyamatosan lehetett kérdezni meg persze ő is kérdezett minket, hogy mondjunk példákat, kit miért szeretünk, kiknek a gyakorlataira emlékszünk és miért? Szóba kerültek az ő korábbi gyakorlataik is és persze olyan nagy nevek mint Oona Kivela vagy Felix Cane. Az is kiderült, hogy 2011-ben Budapesten párosban indult a világbajnokságon ahol végül harmadikként zárták a versenyt. Érdekes volt hallani, hogy hogy élte meg a versenyt, és ő is felhívta figyelmet rá hogy soha nem szabad másokhoz hasonlítani magunkat, mindenki más, másban vagyunk erősek ezért fontos hogy megtaláljuk a saját stílusunk.
A beszélgetést követően gyakorlati órák következtek. Először a „klasszik” alapok. Magas sarkúban való járás, alap mozdulatok majd fokozatosan haladtunk a nehezebb elemek felé. A mozdulatok megtanulása után koreográfikus óra következett ahol csak talaj összekötésekkel dolgoztunk.
Rövid ebédszünet majd Maddivel folytatódott a délután. Rövid beszélgetés majd koreográfia tanulás. Először rudas koreográfiát majd székes táncot tanultunk.
Másnap ugyanez volt a felépítése a tábornak. Mindkettőjükkel volt ismét beszélgetős és gyakorlati óra rész. Hihetetlenül élveztük minden percét. Sok hasznos tanácsot kaptunk versenyzés, edzés, oktatás, nyújtás terén egyaránt. Minden felmerülő kérdésre válaszoltak, folyamatosan segítettek javítottak minket, ha valami nem ment elsőre. Közvetlenek és barátságosak voltak az elejétől a végéig. A nap végén megkaptuk az oklevelünk és persze a közös kép sem maradhatott el. Shimmy pedig készségesen válaszolt a Pole Theatre-rel kapcsolatos kérdéseinkre, pár szót tavalyi szereplésemről is ejtett. Nagyon jól esett, hogy nem csak hogy megismert, de a gyakorlatomra is emlékezett.
Nagyon sokat kaptunk ettől az utazástól, szakmailag és érzelmileg egyaránt. Az ausztrál emberek kedvessége és életfelfogása egészen különleges, örülök, hogy megismerhettük, picit részesei lehettünk a kinti rudas világnak. Remélem lesz még rá alkalmunk…
Másnap pedig a Bondi beachen való rudazást sem hagyhattuk ki 😉
