2018. Január 24. Tavasszal a rúdtáncban is kezdetét veszi a versenyidőszak. Gyakorlatilag minden hétvégén találunk egy versenyt. Házibajnokságtól kezdve, amatőr versenyeken át a világbajnoki selejtezőkig. Ha egy picit is megfordult a fejedben a versenyzés gondolata én mindenképp azt javaslom, hogy próbáld ki magad benne. Másfél két hónap alatt körülbelül össze lehet rakni egy koreográfiát és ki lehet gyakorolni azt, (persze ez függ az ember tanulási gyorsaságától, az edzettségi szintjétől – esetenként ez az idő lehet kevesebb és több is elvégre mindenki egyéni ütemben tanul és fejlődik). A versenyek által nagyon sokat lehet fejlődni mind erőnlétileg mind pedig emberileg. Aki már eljut odáig, hogy ki mer állni a színpadra szerintem mind nagyon büszke, lehet magára. Én ebben nőttem fel és mai napig aktív versenyző vagyok és még is miden versenyem előtt izgulok, hol kicsit hol nagyon. Szóval képzelem milyen nehéz lehet ez azoknak, akik első alkalommal állnak színpadra, de egy biztos: megéri!!! Megéri a sok munka, fáradság és izgulással töltött óra. Előfordult főleg eleinte mikor a rúdtáncban kezdtem el versenyezni, hogy verseny után úgy jöttem le a színpadról, hogy úristen mitől féltem én ez tök jó volt és kedvem lett volna megcsinálni még egyszer. Meg olyan is volt, hogy sírva jöttem le a színpadról, nem is egyszer, mert úgy éreztem nagyon elrontottam a gyakorlatom. Ha jól sikerül, akkor gyönyörű emlékké válik, ha nem akkor meg jó tapasztalat, hogy mire kell legközelebb jobban odafigyelni. Mindig az a lényeg, hogy kihozzuk magunkból a legtöbbet és azzal a gondolattal menjünk haza, hogy igen megcsináltam erre is képes vagyok. Ha pedig nem tetszik, akkor is ott van, hogy kipróbáltam, egyszer ilyet csináltam, de nem nekem való a dolog nem jött be, viszont nem marad ott az emberben a kérdőjel. De ha egy picit is ott van benned a versenyzés gondolata ne hagyd hogy a félelmeid megállítsanak és ne beszéld le magad róla mert igen is meg lehet csinálni és te is meg tudod!