Azt hiszem sikerült az elmúlt fél évem méltón megkoronázni! Miután pénteken kiderült, hogy az egész reptér sztrájkol, hogy a focistáiknak drukkoljanak, és törölték az összes Rómába tartó járatot (illetve az egy odatartó gépen már rég nincs hely),14 óra vonatozás után végül sikerült odaérnem a versenyre, és a kategóriámban első helyen végeztem! Köszönöm szépen mindenkinek, aki az elmúlt időszakban mellettem volt és lelkileg támogatott!!! Vixi neked meg köszönöm az inspirálást, ötletelést rengeteg segítséget nap mint nap és hogy mindig támaszkodhatok rád még ha néha meg sem érdemlem <3 mert minden sikeres nő mögött egy nővér áll!
#poletheatreitaly #színházazegészvilág #poleiseverything #semipro #comedy #rome #italy2016 #tellyourstory #everythingispossible
Viharos út vezetett a versenyig. Nővérem január óta győzködött a versennyel kapcsolatban. nagyon sokáig nem akartam indulni, úgy éreztem nem nekem való ez a dolog, comedy-ben versenyezni. Bár mindig is szerettem szerepelni sosem éreztem magaménak a mókamester szerepét, főleg nem a színpadon és kinevettetni se akartam magam. Aztán végül mégis úgy alakult hogy leneveztem a versenyre, akkor még egy kicsit más koncepcióval. Felnőtt mezőnyben még nem versenyeztem külföldön és, első hazai versenyemen csalódott voltam, mert nem úgy sikerült a szereplésem mint szerettem volna. Januártól kezdődően pedig az egyetemi tanulmányaim mellett lehetőséget kaptam hogy az aerobik válogatott csapattagjaként edzhettem és segíthettem a csapat munkáját kerettagként. Nagyon leterheltek az edzések az is előfordult, hogy éjszakába nyúltak az edzések és utolsó busszal mentem haza az egyetemről vagy hogy hétvégén is be kellett menni. Elképesztően nagy kihívás volt számomra a gyakorlatot megtanulni is, majdnem két hónapot vett igénybe. Ugyanakkor mikor bekerültem a Pole Theatrey Italy versenyre örültem, kétségeim ellenére. Az egyetemi órák és aerobik edzések mellett készültem a versenyre. Volt egy két változtatás ami miatt a zenét teljesen újra kellett vágni és a koreográfián is változtattam még. A vizsgáim mellett különösen azért izgultam hogy az aerobik csapatban minden rendben legyen ugyanis mikor én Olaszországban versenyeztem a csapat a világjátékokon szerepelt. Reméltem minden rendben lesz velük és nem lesz rám szükség, mint tartalék. Végül eljött az utazás ideje. A reptérre érkezve mondták hogy késni fog a gépem, majd mire beértem a biztonsági ellenőrzésen már törölték a járatot. Kétségbeesve hívtam aput hogy ilyenkor mi van. Mivel sztrájk van nem repülnek Rómába a repülők. Szerencsére kiderült hogy a keletiből Bécsben átszállással ki tudok jutni. Így 10 perccel a vonat indulása előtt a reptérről rohanva elértem a vonatot. Összesen 16 óra vonatút várt rám. Az ülésen összegörnyedve próbáltam aludni, közbe végig azon izgultam odaérek e egyáltalán. A verseny napján reggel 10 körül be is ért a vonat a végállomásra. Egyből rohantam a verseny helyszínre. Egész időben odaértem, gyorsan letudtam a színpadbejárást és mentem megkeresni a szállásom. Szerencse hogy csak pár perc sétára volt a helyszíntől. Este a versenyre visszaérkezve kellemes hangulat fogadott. Az ismerős versenyzői légkör, mindenki sminkel, melegít, ki beszélget ki magával van elfoglalva. Nagyon izgultam mert sosem voltam az a színjátszós ember de úgy voltam vele készültem nagy nehezen kijutottam annál rosszabb ha nem csinálom vagy csak félig nem lehet szóval beleadok mindent és nem érdekel hogy mit fognak gondolni. Azt hiszem jó döntés volt. Jól sikerült a gyakorlatom és közben is nevetett a közönség. Örülök hogy megcsináltam és ott lehettem és hogy végül kategória győztesként zárhattam a versenyt. Köszönöm Vixi! <3